pendeo, pependi, pensum, 2. k.

1) függ, lefügg, csügg, lóg, csüng: p. ex arbore; sagittae pp. ab humero; p. in arbore, de collo alicuius; telum p. clipeo, megakad a paizsban. Küln. a) rabszolgáról, kit hogy megfeszítsenek vagy meglakoltassanak, felfüggesztettek. b) emberekről, kik felakasztották magukat. c) templomi adományról stb. d) személyekről v. tárgyakról, melyekre nézve közhirdetést ragasztottak ki, mondták néha, hogy «függenek»: Claudius pependit venalis, Cl. javait közhirdetéssel áruba bocsátották v. árulják. e) bágyadtan, lankadtan, konyultan csüng: lacerti, genae pp. f) (költ.) nubila pendentia, lefüggő, alacsony. g) felette v. rajta függ, mintegy eséssel fenyeget, scopulus p., capellae pp. de rupe, úgy látszanak mintha függenének. Innen átv. ért. A) valakitől vagy valamitől függ, valamin nyugszik, áll; p. ex (költ. de) aliquo, ex fortuna, aliunde, mástól; salus nostra p. exigua spe, (ritkán) fama nostra p. in sententiis omnium. B) (költ. és újk.) p. ab ore alicuius, valakinek száján csüng, azaz valakit nagy figyelemmel hallgat, p. vultu alicuius, valakit úgy néz hogy nem veszi le róla szemét. C) (költ.) = valahol tartózkodik, mulat, hosszasan marad, in limine vestro. D) (ritkán) átv. ért. bukásához közel jár v. van: pendentem amicum corruere patitur.

2) (többnyire költ.) a levegőben függ, lebeg: tellus p. in aere; avis p. pennis; p. alis in aere (madárról), p. in summo fluctu. Innen átv. ért. A) a) személyről, bizonytalan, kétséges = határozatlan (vagyok stb.), ingadoz, feszült (vagyok stb.); gyakran p. animi, (ritkán) animo és animis; p. et de te et de me; p. expectatione illius. b) tárgyról, bizonytalan, kétes, kétséges (vagyok stb.), fortuna. B) (költ. és újk.) megakad, megreked, opera interrupta pp.

3) pendo: nyom (a mérlegen): cyathus pendet drachmas X; és innen átv. ért.: nyom = ér: bona vera idem pendent.