†pelagius, mn. [pelagios ]

tengerhez való, tartozó, tengeri, latinul: marinus; greges piscium, conchae; phalerae, gyöngy és kláris. Innen fn.

1) pelagia, ae, nn. egy faja a gyöngykagylónak.

2) pelagium, ii, kn. (érts: medicamen), biborfesték.

3) ismét mint mn. = maritimus, tengeren való, tengeri, cursus.