peculium, ii, kn. [rokon ezekkel: pecus és pecunia]

1) külön vagyona, tulajdon birtoka oly személynek, ki különben nem önállásu, tehát nem birhat, pl. fiunak, asszonynak, küln. = takarékpénzecskéje rabszolgának (melyet munkájával szerzett v. keresett s rendesen maga megváltására fordított): p. uxoris, filii, non erat cura peculi, nem volt gondom, hogy valamit megtakargassak = szerezzek; innen átv. ért. ráadásul valamihez toldott bölcs mondás.

2) átalán vagyon, jószág, saját birtok.

3) tréfás trágár értelemben: atyai örökség (rész) férfi nemzőrész.