peculiaris, e, mn. [peculium]
1) saját v. tulajdon birtokhoz való, tartozó, innen tulajdon v. saját, servus, edictum; proprius et p. deus; hoc mihi est p.
2) (újk.) maga nemében különös, sajátságos és más tárgyaktól különböző, különös, rendkivül való, meritum.