1. pax, acis, nn.

1) béke, békesség, úgy békekötés mint békés állapot: conciliare, facere p. cum aliquo, békét kötni; p. Caudina, Caudiumnál kötött; in pace, békében, béke alatt, így is pace belloque, békében és háboruban; pacem agitare, exercere, pace uti, békét élvezni, békében lenni; sőt t.-ben is, pp. bonae, jótevő béke. Küln. = békés és barátságos viszony, csendesség: dimittere aliquem cum p., békében v. békével elereszteni, accipere aliquem cum p. v. cum bona p., békében, békével (megtámadás vagy sérelem nélkül).

2) csendesség, p. ventorum, maris. Innen a) átv. ért. kedélynyugalom. b) (tsz.) mint isz. pax! csend! pszt!

3) = engedelem, beleegyezés, jóváhagyás: pace tua, mea, alicuius, enyém, tied, valaki engedelmével.

4) kegyelem, segély az istenek részéről: exposcere pacem deorum.

5) békés uralom, békét biztosító fenhatóság: pax Romana.

6) mint sajátnév egynehány római gyarmatváros neve, pl. Pax Augusta.