pavidus, mn. kf. és ff. [paveo]

1) remegő, szepegő, reszkető, félénk: timidus ac p.; pp. consilia et imperia; p. e somno, álomból fölrettenve, fölrezzenve; (újk.) pavidus lucis, nandi, világosságtól fél, az úszástól irtózik.

2) (újk.) rémült, ijedt, fuga.

3) (költ.) ijesztő, rémítő, félelembe ejtő, religiones, borzalmas; lucus, borzadályos.