paucus, mn. kf. és ff.

1) (költ. és újk.) e. kis, csekély, numerus; gyűnévileg = kevés: p. foramen, aes.

2) t. kevés, homines; gyakran pauci, kevesen, néhányan, (disertus inter paucos, oly ékesszóló, mint csak kevesen), gyakran = előkelők, úrrendüek, pauca, kevés, küln. paucis, kevés szóval, röviden v., kevéssé: ausculta paucis, hallj egy keveset, paucis te volo, egy pár szót akarok veled váltani s beszélni; in pauca confer, röviden fejezd ki magad, légy rövid.