patruus, [pater]
1) fn. patruus, i, hn. atya fitestvére, nagy bátya atyai ágon (vesd ö. avunculus). Innen átv. ért. szigorú erkölcsbiró.
2) mn. (költ.) atyai bátyához való, tartozó, nagybátyai, lingua; tréfásan (Pl.) o patrue patruissime, «nagybátyák nagybátyja».