patronus, i, hn. [pater]

1) pártfogó, A) régebben védúr, kegyúr, kihez a védencz (alattvaló) valami eredeti és nem önkénytes függésben állott; küln. felszabadított rabszolga volt gazdája, a ki a szolgai viszony megszünése után a szabadossal szemben törvényszerüleg bizonyos kegyeleti kötelességekkel járó felsőbbséget megtartott, kegyúr. B) későbben magától a védencztől (legfeljebb atyjáról öröklött) választott védelmező, védő az előkelőkből, kihez tehát amaz szabad akaratból folyó viszonyban állott; ez értelemben voltak némely egyes rómaiak idegen városok és provinciák pártfogói.

2) törvenyszék előtt való védő, ügyvéd.