patrius, mn. [pater]

1) atyához való, tartozó v. atyáról jövő, szálló, atyai (vesd ö. paternus), res (vagyon), regnum, majestas; dolor pedum p., atyáról öröklött.

2) ősöktől leszálló, származó, régibb időből való, dii, sacra, mos; cultus p., öröklött. Innen = hazai, p. sermo, anyanyelv, és így küln. mint fn. a) patria, ae, nn. (sc. terra) haza, még (sc. urbs) szülőváros, születéshely, innen átalán = szülőföld, lakhely: patria oppugnatur et capitur (Róma városáról); p. materna, anyáról; p. major, anyaváros (ellentét gyarmat); agitur vobiscum tanquam cum patria, mint a haza képviselőivel. b) patrium, ii, kn. (érts: nomen) patronymicum.