patientia, ae, nn. [patiens]

1) eltürés, elszenvedés, famis, paupertatis.

2) béketürés, elnézés, kimélet; néha küln. = megelégedés.

3) (újk.) roszalva, A) egykedvüség, közönyösség. B) engedelmeskedés, függés.

4) engedékenység, küln. magát fajtalanságra használni engedés, fajtalan czélokra magát odaadás.