parcus, mn. kf. és ff. [parco]

1) takarékos, úgy dicsérve, háztartó, mint ócsárlólag = fösvény, szük marku; (költ. és újk.) p. pecuniae, donandi, szüken adja a pénzt, ajándékot. Innen átalán = ovakodó, tartózkodó, magát mérséklő valamiben, in largienda civitate; (újk.) p. in cibum, somni.

2) (költ. és újk.) kevés, szüken levö, csekély, silány, kicsiny, terra, lucerna; p. die, rövid idő mulva; homo p. kisszerü, kicsiny lelkületü.

3) (költ.) kimélő, ira, verba.