†paradoxos, on, mn. [paradoxos ]

nem várt, csodálatos, nem képzelt, hihetetlen; csak mint fn.

1) paradoxos, i, hn., nem várt módon, v. minden várakozás ellenére győztes; olyanról, a ki azon egy napon a «lucta»-ban és a «pancration»-ban is győzött.

2) paradoxon, i, kn. A) szónoklati alakzat, a hallgató függőben tartása, várakozásának feszültté tevése, latinul: sustentatio v. inopinatum. B) furcsa és feltünő tétel; t. paradoxa, orum, kn. csodálatos, a közönséges felfogástól eltérő, vagy vele éppen ellenkező tételek és állítások, furcsa és hihetetlennek látszó tételek, Ciceró így jellemzi latinul: quae sunt mirabilia contraque opinionem omnium.