†aposiopesis, is, nn. [= aposiwphsis]

(újk.) ékesszólási alakzat, megszakasztás, félbeszakasztása a beszédnek, mikor a szónok attól tartván, hogy indulat hevében többet találna mondani mint kellene, hirtelen egyébre fordítja a beszédet. Ilyen Ciceronál: de nostrum omnium: ― non audeo totum dicere etc.