ostentum, i, kn. [ostendo]

csodajelenség, csodajel, jel, jelenség, csoda, természet feletti esemény (vesd ö. augurium, omen): facere oo., csodákat tenni. Innen átv. ért. a) átalán, csodás dolog, bámulatos vagy váratlan esemény vagy körülmény, nagyon feltünő dolog. b) (újk.) szörny, szörnyü és iszonyatos lény, irtóztató teremtés.