ostentatio, onis, nn. [ostento]

1) mutatás, nyilvánítás, saevitiae.

2) hiú és kérkedő mutogatás, fitogtatás, valamivel való kérkedés, dicsekedés, ingenii; oo. meae, kérkedő igéreteim.

3) azon való igyekezés, hogy a mi valósággal nincs meg, annak legalább színe legyen meg, csalóka hitegetés, ámítás, tettetés, szineskedés, szinlelés: homo veritate non ostentatione popularis; o. doloris; ostentationis causa, mutogatásból, tüntetésből.