Ôrpheus, ei és eos, hn. [= ’Orfeus ]
görög ősköltő, Apollo (v. Oeagrus) és Calliope múzsa fia, Eurydice férje. Innen
1) Orpheus és Orphicus, mn.
2) Orphaici, orum, hn. O. követői, tanítványai.
3) Orpheicus, mn. O.-féle.