oro, 1. [os]

1) beszél, aliquid; küln. = beszélve tárgyal, szóval ád elő, litem, causam; ars orandi, szónoki mesterség; matronibus orantibus, az asszonyok közbenjárására.

2) kér, megkér: o. aliquem aliquid, valakitől valamit; o. aliquem abeat és ut (ne) abeat, hogy menjen el, (költ. és újk.) o. aliquem abire; oro te, udvarias megszólítás, «kérlek», «halljad csak», «légy szives».

3) ezen kapcsolatban o. cum aliquo, «kérve értekezik, beszél valakivel», a két jelentés össze van olvadva. ||

4) imádkozik.