ordo, inis, hn.

1) sor, rend, pl. fasor, evezőpadsor stb.; o. temporum, időrend; (újk.) redigere in o. sorba felvenni. Küln. A) üléssor és padsor a színházban: sedere in quatuordecim (sc. ordinibus) = lovagnak lenni (l. a római régiségekről szóló kézikönyveket). B) hadseregről, sor: observare oo., sorban maradni. Innen a) jelöl katonatisztséget: ducere oo., tisztnek lenni; honestum o. ducere, felsőbb tisztséget viselni: decimum hastatum (sc. ordinem) mihi assignavit, l. hastatus; mutare o. (alicuius) militandi valakit lejebb tenni. b) katonatiszt, centurio, primi oo., előkelőbb századosok, nagyobb tisztek. C) mint igehatározói kifejezés ordine (így is ex, in ordine, v. in, per ordinem), sorban, egymás után, interrogare, sententiam dicere.

2) rend, illő elrendezés és következés: conservare, tenere o.; (költ.) o. rerum, dolgok folyása; exponere o. facinoris, a tény folyását, kezdettől végig hogy történt. Küln. A) igehatározóilag, a) ordine, illően, törvény és ősi szokás szerint, gyakran recte et o. Innen (színk.) a) szépen pontról pontra, apróra. b) sorban, egy huzamban. g) legott, azonnal. b) extra o., renden kivül: a) törvény és ősi szokástól eltérő módon (provinciam alicui decernere); b) rendkivül, fölötte, spem habere de aliquo. g) (újk.) renden kivül, esetleg, történetesen. d) szokás és rend ellenére. B) in ordinem cogere aliquem, megszorítni, zabolázni, megalázni, se, magát megalázni.

3) polgárosztály, polgár állása politikai tekintetben: o. amplissimus, tanácsbeliek, equester, lovagok, o. plebejus. Innen átalán rend, kar, osztály, scribarum, aratorum.

4) átv. ért. a) (Pl.) állapot, helyzet. b) (újk. költ.) intézkedés, rendelet.