orbus, mn. [orfos, orfanos ]

1) kedveseitől megfosztott, küln. szüléktelen v. gyermektelen, árva, elárvult, árvaságra jutott, pater, filius; o. liberis, gyermektelen; (költ. ) o. alicuius v. ab aliquo, a ki valakit elvesztett.

2) átalán kedves tárgyától megfosztott, híjával levő, kifosztott, kivetkeztetett: plebs o. tribunis, concio o. ab optimatibus; mare o. portubus, pectora oo. fide.

3) küln. szeme világától megfosztott, világtalan, vak.