1. orbis, is, hn.

1) kör, körvonal: ducere, efficere o.; consistere in orbem, körbe állva harczol. Küln. o. signifer, állatkör, lacteus, tejút, oo. finientes, láthatár; éppen így = égi test pályája, kigyó tekeredése s több efféle. Innen átv. ért. A) az idő és események körforgása: o. annuus; idem o. volvitur in singulos annos, azon esemény minden évben mintegy körforgásban előjő; senis horis in orbem pugnaverunt, sorban egymás után hat-hat órát harczoltak. B) per (in) o. ire, sorban, menni. C) beszédről, o. verborum, o. orationis, körmondat. D) (újk.) o. doctrinae, tudományok összege, tudománykör, encyclopaedia. köralaku lap, kerekség, pl. paizs, nap- és holdtányér, szem, kerek asztal, mérőserpenyő, kerék, hajító tányér, korong. Küln. o. terrarum (ritkán o. terrae), föld kereksége, föld; innen világrész, világtájék ; és névk. az összes emberiség, a «világ»; még (költ.) ország, birodalom.

2) átv. ért. egy hal.