opimus, mn. kf. [opes]

1) jól tartott, hízott (jelöli az erőteljességet és jó állapotot, vesd ö. pinguis), habitus corporis, bos.

2) termékeny, jó termő, campus, vitis; innen átv. ért. accusatio o., jövedelmes.

3) gazdag, praeda, zsákmányban; opus o. casibus, gazdag eseményekben.

4) átv., ért. tetemes, tekintélyes, dicső, bő, divitiae, opus; praeda o. és (újk.) kn. t. opima, orum, bő zsákmány; küln. spolia oo., olyan fegyverzet, melyet a római vezér saját kezével vett el az ellenséges vezértől.

5) szónoklatban túlságosan bő, igen is czifra, genus dicendi.