onustus, mn. [onus]

terhelt, megterhelt, megrakott: asellus onustus auro, navis o. frumento, arannyal, gabonával; (Pl.) onustus auri. Innen átv. ért. = valamivel teli, megtöltött; ager onustus praeda, sok zsákmánnyal kinálkozó; o. vulneribus; (Pl.) onustum esse jóllakva lenni, onustus fustibus, meghátolt, megdöngetett, corpus o. évektől terhelt, koros.