onero, 1. [onus]

1) megterhel, megrak, navem, jumenta; o. humerum pallio, a köpenyt vállra veti, mensam dapibus, megrakja az asztalt étkekkel, igen sok étket rak fel, manus jaculis, felfegyverzi, felkészíti, membra sepulchro, befed, betakar; o. ventrem, megterheli, innen onerari cibo, étellel megterhelni magát; cibus o. (újk.) nehézséget okoz.

2) átv. ért. A) túlterhel, eláraszt, elhalmoz, aliquem promissis, laudibus, de többnyire valami kellemetlenről, contumeliis, injuria; o. aliquem pugnis (Pl.) megöklöz, meghátol, megdönget. B) terhel, megterhel, provinciam tributo.

3) (Liv. és Tac.) terhesebbé, roszabbá tesz, valami roszat nevel, injuriam, periculum.

4) (költ.) valamibe belerak, tölt, vina cadis, eltölt.

5) terhel, terhire van, alkalmatlankodik.

6) gsz. meghágat.