1. accido, idi, ― 3. [cado]

1) odaesik, odahull, esés által valahová jut; (költ. és ősk.) tőbbnyire így: a. ad terram v. a. terrae, rosa a. in mensas; tela aa. ab omni parte. Küln. A) a. ad pedes alicujus, genibus alicujus v. alicui ad genua, valakinek lábához v. térdéhez borul, valaki előtt leborulva esd. B) valahová ér, jut, jő, hat: vox a. ad hostes, az ellenségig hatott; fama a., sermo a. ad aures alicujus, eljut; tela aa. talál.

2) átv. ért. a) hoc a. in illum, talál, illik reá. b) kiüt, végződik: quorsum hoc accidet, hogyan fog kiütni? bene, pejus mihi a. c) esik, történik, eléadja magát (főként meglepő, váratlan eseményről, mely egyébaránt örvendetes vagy szomorító lehet) vesd ö. evenio, contingo: ai quid adversi a.; calamitas a.; omnia gratissima tibi aa. Gyakran egysz. a. ut (ritkán quod v. tárgyesetes h. móddal), történt, hogy; siquid mihi (ei) a., ha valami szerencsétlenség találna érni, azaz ha meg kellene halni. d) (újk.) szónoklati és nyelvtani msz. valahová v. valami alá tartozik.