officium, ii, kn. [obfacio]

1) szolgálat, melyet valakinek önkényt, udvariasságból, jó akaratból stb. tesznek, szivesség, szolgálás (vesd ö. beneficium): vicissitudo studiorum et officiorum. Innen A) küln. olyan szolgálat, melyet erkölcsi szükségességből vagy valami különös viszonynál fogva tesz az ember, udvariaskodás, tiszteletteljes figyelem valaki iránt, tiszteletadás, udvarlással és látogatással, szerencséltetéssel, kiséréssel s több efféle, jelesen a védenczek viselték így magukat pártfogóik irányában: oo. urbana, prosequentium; o. salutationis. B) szolgálati készség, jó akarat, előzékenység, udvariasság s több efféle: homo summo o. praeditus, igen előzékeny ember, literae plenae officii, igen lekötelező levél.

2) kötelesség, és pedig úgy kötelességben való eljárás, kötelesség-teljesítés, mint kötelesség, tartozás és küln. kötelességérzét: facere (exsequi, perficere) officium, satisfacere officio, a kötelességet teljesítni, (ellentét deserere o., discedere ab o.); esse in o., kötelességéhez hűnek maradni (küln. meggyőzöttekről s több effélékről = engedelmes marad), continere aliquos in officio, engedelmességben tartani, o. perfectum, medium msz. a stoikusok rendszerében.

3) hivatal, tiszt, foglalatosság, elhivatás (mint erkölcsi köteleztetésnek tárgya, vesd. ö. munus): o. maritimum, tengeri szolgálat, o. legationis.

4) (újk.) o. praetoris, hivatalos szobája.