2. offendo, di, sum, 3. [obfendo]

I. cs.

1) valamit valamibe bele üt, vág, o. pedem, caput ad fornicem.

2) bele ütődik, csapódik, o. scopulum (de így is: o. in scopulis, l. II.); önállóan navis o., zátonyra jut, megfeneklik. Innen A) akad, bukkan (-ra, -re), előtalál s több efféle, o. aliquem imparatum, o. talem bonorum sensum. B) taszít, megsért, boszant, búsít, szomorít s több efféle, o. aliquem és animum alicuius; o. existimationem alicujus, árt; (újk.) offenditur, illud dici, az által sértve érzi magát, hogy stb; (költ.) offendi alicui, valakitől sértve érezni magát, arra haragunni.

II. átv. ért.

1) szerencsétlenséget szenved, kárt vall, szerencsétlenségre jut, pórul jár s több efféle: o. et terra et mari, veszteséget szenved; o. apud judices elveszti perét; si aliquid esset offensum, ha valami szerencsétlenül ütött volna ki.

2) vét, hibáz, elvét, elhibáz, megtéveszt, in aliqua re, nihil, semmiben, aliquid, valamiben.

3) botránkoztat, kedvetlenséget okoz, támaszt, költ, rosz akaratot von magára, in re aliqua, apud plebem.

4) valamiben v. valakiben megütközik, megbotránkozik, valamivel elégületlen (vagyok stb.): o. in aliquo, valakiben, aliquid in aliquo, valamiben, valakinél.

5) tárgyról, botránkoztató, ízetlen, illetlen (vagyok stb.), quum nihil aliud o. Így Lucr. a r. offensum mint fn. si vita est in offenso, ha meguntad az életet.