apex, icis, hn.

a legvégső vékony hegy, tető, csúcs valamely tárgyon, küln. a flamenek fehér papi süvegének tetején levő vessző, innen névk.

1) a flamenek hegyes papi süvege, jelesen a flamen dialis-é.

2) átalán minden magas föveg, süveg, kalap, küln. a tiara, az ázsiai népfőnökök fejdísze; átv. ért. a senectutis est auctoritas, a vénség legfőbb ékessége «koronája» a tekintély.

3) (költ. és újk.) tető, csucs, orom, hegye (valaminek), a. arboris, montis; a. flammae, a láng nyelve.

4) (újk.) jegye a hosszu önhangzónak, ˆ ékezet.