odor, oris, hn.

1) szag, a mellyel valami bir és melyet magából kiad (vesd ö. odoratus), suavis, acerbus; mn. nélkül is majd jó illat, majd büdösség, rosz szag. Innen A) pára, gőz, ater. B) többesben = jó szagu szerek, illatszerek, fűszerek, kenőcsök s több effélék, thus et oo.

2) átv. ért. gyenge sejtelem, gyanítás, valaminek előérzete; o. suspicionis; est aliquis o. dictaturae, dictátorságot éreznek, azt gyanítják, hogy dictátorságot állítnának fel; odore aliquo legum recreatus, azon vékony remény felélesztette, hogy a törvények visszakapják erejöket; o. urbanitatis, gyönge nyoma.

3) szagérzék.