odium, ii, kn.

valakitől gyülöltetni,

1) gyülölség, gyülölet, tartós elkeseredettség és ellenségeskedés: odium est mihi cum illo, ellenségek vagyunk; venire in odium alicuius, valakitől meggyülöltetni, suscipere odium alicuius, valakinek gyülöletét magára vonni, concitare, költeni, támasztani; esse alicui odio (tul. e.) vagy in odio, éppen így magno odio esse apud aliquem, habere odium, gyülöletben lenni, ellenben habere odium rei alicuius, valamit gyülölni; aliquem odio habere, valakit gyülölni, vocare aliquem in odium, valakit gyülölségbe hozni, gyülöletessé tenni; odio vestro, az irántatok való gyülölségből.

2) szelidebb értelemben idegenség, irtózás, boszuság, kedvetlenség, ellenszenv, irigység, neheztelés: hic mihi odio est, ki nem állhatom; odium et strepitus senatus, elégületlenségének nyilatkozata; o. urbis me capit, kezdem unni a várost.

3) unalmas és kellemetlen megatartás, magaviselet: quod erat o., quae superbia?

4) (újk.) oly ember, ki gyülölet és utálat tárgya: o. deorum et hominum.