odiosus, mn. kf. és ff.

gyülölt, kellemetlen, alkalmatlan, undorító, boszuságot és kedvetlenséget okozó, homo, res; odiosum esse alicui, valakit gyötörni, kinozni, terhére lenni; multa odiosa fecit, sok botránkoztatót, izetlenséget követett el. Küln. odiosum est quod etc., a roszabb az, hogy stb. fájdalom; éppen így, .mint felkiáltás odiosum! elég rosz!