odi (így is: *odivi ), odisse, hiány.

1) gyülöl, aliquem.

2) szelidebb jelentéssel nem örömest néz, nem szenved, servire, rem, (ősk. és || előfordulnak oly mód- és időformái is, a melyeket a remekirók nem használtak, pl. odio, odis, odiant stb.; odivit; még Cic. Phil. 13, 42 mint Antoniustól használt forma).