[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

obsessor, oris, hn. [obsideo]

olyan a ki valamely helyen v. hely előtt marad, «megszálló», curiae; solus fui o. egyedül maradtam ülve. Küln. ellenséges megszálló, ostromló; viarum obsessores utonállók.