anxius, mn. [ango]

aggódó, nyugtalankodó, gondoskodó: anxius animi (mentis), nyugtalan kedélyü; anxius omine adverso, a baljóslatu jelenségért nyugtalan; a. furti, a tolvajságért aggódó; a. de fama, jó hirét féltő; a. pro aliquo, valakiért aggódó; a. ne bellum oriatur, aggódik, nehogy háboru üssön ki; (költ.) cura, timor a., gyötrő, szorongató.