nuncius,

I. (költ.) mn. hirdető, jelentő, hirül hozó, fibra, litera; verba nn. animi mei, melyek érzésemet elárulják, éppen így simulacra nn. formae, melyek az alakot (szépséget) mutatják; fn. nova nuncia, új tudósítások, hírek.

II. fn. ius, ii, hn. (nuncia l. fennebb).

1) követ, hírvivő, izenetvivő, küldött, jelentő, Mercurius est n. Jovis; per n., követ által; literas et nn., levelet és szóval válaszvivőt küld.

2) tudosítás, hirdetés, jelentés, követség, szóbeli válasz: perferre ad aliquem; parere nuncio legatorum, engedelmeskedni a követek hozta parancsnak.

3) küln. nuncium uxori remittere, férjről = felmondani a házasságról, elválni a feleségtől; (ritkán) nőről, n. remittere viro; (színk.) n. remittere affini, az ipára menendőről, felmondani a házasságot, azaz nem adni már oda leányát; átv. ért. n. remittere virtuti, lemondani az erényről.

III. fn. nuncium, ii, kn. (költ.) a) nuncius 1.; b) nuncius 2.