nuncio, 1. [nuncius]

hirdet, jelent, mond, hirűl ád vagy hoz, tudósít, értesít, mindig szóval: alicui aliquid, res esse afflictas; nunciavit ei, celeriter adesset, megizente, hogy hamar ott teremjen: is nunciatur venire, jelentik, hogy ő jön; n. alicui salutem, valakitől üdvözletet visz, -jelent; átv. ért. dologról, pl. sensus (érzék) nunciant aliquid. || Küln. jogtud. hatóságnak jelent, feljelent, felad; néha panaszló jelentést tevén valami ellen tiltakozik.