nunciatio, onis, nn. [nuncio]

1) msz. a vallásiakban, valami jelnek az augurtól való jelentése, hirdetése. ||

2) jogtud. jelentés, feljelentés, bejelentés, pl. a kincstár tulajdonává váló gazdátlan birtokok bejelentése; ― küln. n. novi operis, feljelentés valamely károsnak látszó új építkezésről, a mely ellen a feljelentő tiltakozik.