nunc, ih. [nun ]

1) most: qui n. sunt homines (és Pl.-nál rövidítve nunc homines) a most élő emberek; n. ipsum, most éppen. Néha elmult időről = akkor, (n. reus erat; n. nuper, nem régen, minap, kevéssel ez előtt), ritkán jövőről = azután (quem n. amabis?) Kérdve nunccine ha most-e?

2) nuncnunc, most-most, majd-majd (magasabb és költőibb kifejezés mint modomodo); néha a második n. helyett mox v. postremo van, néha hibázik az első.

3) mint már nem szoros értelemben időt jelentő szócska szolgál néha; a) az átmenet eszközlésére, a mikor a beszédben egyik tárgyról áttérünk másra, a hol magyarul: tehát, már most felel meg neki. b) az ellentét kiemelésére, a mikor a valóságot vagy jelent, a képzelttel, feltettel vagy elmulttal teszik szembe; magyarul ilyenkor: már pedig, most pedig fejezik ki jelentését: philosophi debuerunt intelligere etc., nunc autem mihi videntur ne suspicari quidem etc.; si etc.; nunc quum etc.; i n., abi n.