nullus [ne ullus]
mn. (gyakran még fn. is küln. e. saj. és hat. esetben, hol nemo nincs használatban,
1) senki, semmi, homo, res; n. non, minden, mindenik, non n., néhány, némely, n. dum, még senki; (költ. és újk.) nullius és nullo kn. mint saj. és hat. e. ehhez nihil, e helyett: nullius rei és nulla re. Küln. A) nullum esse többé nem lenni, és átv. ért. nullus sum, elvesztem, végem van, oda vagyok. B) nullo (hat. e.) mint ih. sehol.
2) (tsz.) néha a helyett, hogy az igéhez non járulna, nullus járul a mondat alanyához s = éppen nem: S. ab armis nullus discedit.
3) átv. ért. annyi mint semmi, jelentéktelen, csekély, semmit jelentő, minden tekintet és befolyás nélkül való: leges nullas putare; vides rempublicam esse n., senatum esse n.; n. repente fui, egyszerre semmivé lettem; sine his studiis vita n. est, semmit érő.