nubo, nupsi, nuptum, 3. [nubes]

1) sajátlag cs. (költ. és újk.) befelhőz, eltakar: tellus nubit se plantis; rosae nubunt virgines.

2) k. menyasszonyról = a menyegzőn, a mikor férjének átadják betakarja magát, innen férjhez megy: n. alicui; n. in familiam clarissimam, . . .-ba megy férjhez, férjhez menetellel belép; ire nuptum, férjhez akar menni, dare (locare, collocare) alicui filiam nuptum, leányát férjhez adni; így is: nuptam esse alicui v. cum aliquo, férjhez mentnek lenni. Néha átv. ért. növényről, mely máshoz kötve arra felfut v. arra dől: vites nn. populis, (vesd ö. marito, caelebs). Innen fn. nupta, ae, nn. férjes asszony; küln. nova n., menyasszony, új menyecske; ― átv. ért. verba nupta, a melyek csak házasságban élők szájába illenek, «szabad szók», a melyeket leánynak v. leány előtt nem illik kimondani.

3) átv. ért. férfiról a) házasodik, csak ősk. és késő kori iróknál. b) küln. a) tréfásan, papucskormány alatt levő emberről: uxori nubere nolo meae, nem kivánok feleségem felesége lenni. b) természetellenes fajtalanságról.