nubilus, mn. [nubes] (költ. és újk. )

1) felleges, felleg takarta, borult, clum. Rendesen mint fn. nubilum, i, kn. felleges idő, szomoru idő, felleg födte ég: nubilo, borult időben; gyakran többesben =fellegek.

2) felleghozó, auster.

3) sötét, homályos. Innen átv. ért. A) szomoruságtól v. haragtól elborult, elsötétedett, mord: Ceres nubila vultu, mogorva. B) szomoru, szerencsétlen, tempus. C) rosz, Parca mihi fuit n. Innen fn. nubilum, i, kn. elkomorulás, elsötétedés, mentis.