nox, ctis, nn. [nux ]

1) éj, éjjel: umbra terrae officiens soli efficit noctem. Küln. A) nocte (még de n.) v. noctu, ih. éjjel, éjszaka. B) die et nocte, egy nap s egy éj lefolyta alatt, ellenben dies noctesque (valami tartósról v. ismételtről), éjjel nappal, több napon és éjen keresztül. C) media n., éjfélkor; multa n. (még de multa n.), késő éjjel, in multam noctem, késő éjjelig.

2) átv. ért. (töhbnyire költ.) A) mindennemü éjjeli dolog; pl. éjjeli nyugalom, éjjeli munka, éjjeli elhálás, éjjeli zaj: semita sonat insana n., esztelen éjjeli lármától. B) homály, sötétség: offundere noctem rei alicui. Innen = zürzavar, szerencsétlen helyzet, n. reipublicae. C) vakság. Innen a) szellemi vakság, esztelenség, n. animi. b) érthetetlenség, homály, versus habent aliquantum noctis. D) vihar, szélvész, égiháboru, zivatar, förgeteg. E) halál, még = alvilág. F) álom.

3) személyesítve, az éj istensége.