novus, mn. ff.
1) uj (= mi még nem volt, ellentét antiquus; vesd ö. recens): n. et inauditus; n. exercitus, miles, még nem szolgált; (költ.) n. serpens, megvetkezett, meghámlott. Gyakran = hallatlan, szokatlan, még nem látott, n. monstrum, n. species. Küln. A) es novae. a) ujdonságok. b) (rendesen) politikai msz., változtatás az alkotmányban, polgári háborgás, zavargás, megdöntése a fennállónak. B) tabulae nn., lásd tabula. C) nn. tabernae vagy önállóan novae, egy része a pénzváltók boltjainak Róma piaczán, azok t. i. a melyek a forum északkeleti során (a napsoron) voltak; ugyanezek önállóan csak novae» is; így: sub novis; éppen úgy: nova via, egyik legrégibb utczája Rómának, a mely a Velia tetejéről, a porta Mugonia szomszédságában kezdődvén, a Palatinus oldalán lefelé haladva a domb északi sarkát megkerülte, és a porta Romanula feljárójáig, talán még tovább is tartott; summa n. via, az utcza legmagasabb pontja a Velia tetején. D) n. homo v. homo n., uj nemes, szerencsefi, azaz első valamely eddig nemtelen (lásd ignobilis) családból, ki curulis-i hivatalra emelkedett.
2) (többnyire költ.) és (újk.) uj valami dologban, tapasztalatlan, szokatlan: nares nn., (valami szaghoz) nem szokott, equus n., nem idomított, tanulatlan, novus delictis, (Tac.), még ismeretlen. ―
1) időben (ritkán) utolsó, verba.
2) térben legvégső, utolsó, leghátulsó: n. agmen, hátvéd, novissimi, az utolsók.
3) átv. ért. (újk.) legvégső, legnagyobb, leggonoszabb, legroszabb, pna, exempla.