novo, 1. [novus]

1) ujjá tesz, megujit, előbbi állásba tesz, helyez, hoz; transtra; n. membra, megpihentet, felüdít, vulnus, felszaggat, agrum, ujból szánt: n. viros prole, szaporít; n. ardorem qui residerat.

2) megujít, ujból teremt, feltalál, felhoz: n. verba, aliquid in re, opus aliis ignotum.

3) megváltoztat, valaminek uj alakot ád, ujra rendez: n. pugnam, aliquid in legibus.

4) Küln. politikai tekintetben, n. res (omnia, quidquam, nihil stb.) = res novas (l. novus), okoz, eszközöl, az alkotmányban ujítást s ez által zavart igyekszik előhozni, a fennállót fel akarja forgatni: occasio novandi res; Turnum res no vantem pna affecerunt; önállóan is azon jelentésben. Innen

5) jogtud. msz. kötelezettséget (tartozást v. követelést) átváltoztat, l. novatio.