non, ih.

1) nem (átalán, vesd ö. haud): tanta n. insolentia sed immanitas; n. est ita; n. solum, nem csak; n. nisi, csak; tantum n., csaknem, majd. Küln. A) néha főnévvel összeolvadva egy fogalmat jelent: esse n. corpus, valami nem testi, n. honesta, erkölcstelen, rosz. B) kérdésben valami álmélkodást, bámulást jelent, azon, hogy valami nincs vagy nem történik: n. mihi respondes? C) non possum n. dare, nem lehet nem adnom. D) et (ac, atque) n., és nem, fordul elő (nem neque), hol a tagadás csak egy szóra viszonyul; küln. = és nem inkább, egy nem helyes állítás vagy kifejezés helyreigazítására (si hoc suo ac non impulsu tuo fecerit). E) (költ. és újk.) e helyett ne 2. A. és B. F) n. modo ― sed ne ― quidem e helyett non modo non etc. lásd a nyelvtant.

2) feleletben nem: aut etiam aut n. respondere, vagy igen-t vagy nem-et.