nodus, i, hn.

1) bog, göcs kötőn, szalagon s több effélén. Innen névk. = az a mit összekötnek, öv, kötő, tekercs (a római asszonyságok fejékének egy része); közm. n. Hercoulis (újk.) csomó, bog, nehézség, melyet bajosan lehet megoldani; (költ.) complecti aliquem in nodum, körülkarolni valakit; nn. serpentis.

2) csukló, hajláscsomó az állati testen: alces crura habent sine nn. articulisque.

3) fabog, göcs a fákon vagy az ágakon: baculus sine n.; közm. nodum in scirpo quaerere, kákán bogot keresni, nehézséget keresni hol nincs, akadékoskodni.

4) átv. ért. A) kötelék, n. amicitiae; (költ.) plures imponere nn., esküvel kötelezések. B) nehézség, összebonyolódás, akadály: expedire n., megoldani, incidere in difficilem n.; mora et n. pugnae (költ.) oly férfi, ki vitéz ellenállást fejtett ki. C) valaminek kemény része, keménye, küln. drágakőről v. fémről. D) daganat, keményedés az ember testén, articulorum nodi, köszvény okozta bogok. E) a csillagászatban: a) a bog, egy csillag a halak csillagképében. b) t. nodi, a négy évpont a nap utjában.