noceo, 2.

1) k. árt, kárt csinál, alicui; önállóan ad nocendum, hogy ártson; hoc ei nihil nocet, nem árt neki semmit; nocetur mihi ab eo, árt (ő) nekem, káromra van (ő).

2) (régi kitétel) n. noxam, hibáz, vét, roszat követ el.

3) cs. (újk.) károsít, bánt, sért (többnyire szenv.).