nitidus, mn. kf. és ff. [niteo]

1) fénylő, csillogó, fényes (lásd niteo); küln. fehér szinről, n. ebur, caput, aether, és kenőcsről s több efféléről, fényes, innen homo n. kenőccsel bekent.

2) A) emberről és állatról = kövér, jól tartott. B) emberről és tárgyról = csinos, takaros, diszes, vagy = ékes, piperés, femina, villa. C) átv. ért. = mivelt, finom, módos, izlésteljes (ellentét rusticus), homo, még beszédről, oratio, vox. D) növényről és szántóföldről, virágzó, buja, gazdag, agri collesque, fruges.