3. nisus v. nixus, us, hn. [nitor]

1) támaszkodás valamihez, láb-megvetés, lódítás, átalában minden oly erő kifejtés, a melynek czélja akár támpontot nyujtani valamely munkálkodás megkezdéséhez, akár hatósbítni a már megkezdett munkálkodást, tehát a körülményekhez képest majd: neki fekvés v. feszülés, majd: csóválás, iram, erőködés; néha a mozgás közben kifejlett iramerő; sedato n. járás, menés, hágás; n. pennarum, nn. insoliti repülés, szállás; n. per saxa felhágás, felkapaszkodás; astra se suo n. conglobata continent körforgás, keringés; tela nisu vibrare, forgatva.

2) (újk.) megfeszítés.

3) (költ. és újk.) szülés.