nimius, mn. [nimis]

1) igen is nagy, fölötte nagy, fölötte sok, szerfeletti, felettébb való: n. sol, szerfeletti hévség, vitis, igen buja; homo n., fölötte, igen hatalmas és erőszakos, legio, makacs, animus, elbizott; nimii rebus secundis (Tac.), daczosak, fejesek szerencséjökben. Innen átalán = a ki valamiben igen messze, kellő mértéken túl haladott: n. in honoribus decernendis, nimius mero (költ.), ki sokat ivott, ittas; saj. esettel is nimius sermonis, sokat beszélő, bőbeszédü, imperii, ki hatalmával visszaél. Gyakran nimium kn. mint fn.: omne n., minden a mi sok.

2) (Pl.) igen nagy, rendkivüli, pulchritudo.

3) igehatározóilag: A) nimio rendkivül, sok, e középfokok mellett plus, minus, melius sokkal több stb. B) nimium, nimis; n. parce, n. longus; non n., nem különösen, nem nagyon; n. quantum valent, rendkivül sokat (sajátlag tán e helyett, valent tantum quantum n. est).